Hasznos kis program ez a Mozilla Thunderbird. Főleg az olyan embereknek, mint én, aki hajlamos két-három év alatt plusz hat e-mail címet összeszedni innen-onnan. Még azt sem mondhatom, hogy ez az első eset, mert egyik nyáron már töröltem párat!
Most inkább csak oldalakat, bezárt blogokat szüntettem meg, kéretlen hírlevelekről iratkoztam le. Az egész olyan volt, mintha az elmúlt két-három évem elfeledett virtuális dolgainak temetőjébe csöppentem volna. Ijesztő hányszor kezdtem újra. Hányszor regisztráltam olyan oldalakra, amiket csoda ha kétszer használtam...
Aztán kilenc hónap után újra be tudtam ide is jelentkezni és az első pillanatban tudtam, hogy ezt nem szüntethetem meg. Nem tehetem semmissé, mert habár egy csomó felesleges bejegyzés lekerült az idők során és az utóbbi időben máshol blogoltam, akkor hoztam létre ezt az oldalt, amikor minden összedőlni látszott.
A kis világ, amit kialakítottam magam körül alapjaiban rázkódott meg, az elképzelések és a remények szertefoszlottak. Motiválatlanná, depresszióssá és bizonytalanná váltam. Regisztráltam és elkészítettem ezt az oldalt, hogy talpra tudjak állni, de igazából időre volt szükségem és a felismerésre, hogy valójában magamnak kell megbocsátanom, csak ezután kezdhetem el a "gyógyulást".
Most pedig itt vagyok és gépelek csak úgy a semmibe. Azt sem tudom, olvassa-e ezt egyáltalán valaki ennyi kihagyás után, de úgy éreztem, hogy a másik helyen már nem tudok őszinte lenni, inkább csak kerülgetem az egészet és véleményezek dolgokat, de hiányzik, hogy igazán szívből írjak. Ott ezt nem tudom megtenni, szóval nem ígérek semmit, de szerintem lesz itt még bejegyzés – lehet több is – a közeli jövőben.
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése