Egy új élet kapujában állok, szeptembertől ugyanis egyetemre megyek. Eddigi éveim során bármikor örömmel vállaltam volna, hogy csapot-papot otthagyva, mondhatni elmeneküljek a középiskolából. Most meg... Igen, ki kell mondanom. Félek! Sőt rettegek nagyjából mindentől. Attól, hogy mennyire sokat kell majd tanulnom, hogy nem vállalom-e majd túl magam, azon keresztül, hogy biztos, hogy helyes döntést hoztam-e és tényleg oda való vagyok-e, egészen odáig, hogy az új emberek hogyan fognak viszonyulni hozzám és ha már azt illeti, a régiekkel mi lesz, mert azokból is lesz bőven. Az a baj, hogy nem tudok felkészülni lelkiekben, csak reménykedhetek benne, hogy minden simán megy majd. Persze könnyebb lenne, ha olyan ismerkedős fajta lennék, de a nyáron annyira "elszoktam" az emberektől, hogy egy értelmes mondatot is alig tudok kinyögni egy idegen előtt. Ez persze rendkívül idegesítő és ijesztő is egyben. Lehet, hogy megbolondultam? Össze kell szednem magam, mert egyre fogynak a napok a kezdésig. Mindennek ellenére nem bánom, hogy vége lesz a nyárnak, mert nekem szörnyű volt.
Érthetetlen
