Szia!
Igen, a cím teljesen úgy hangzik, mint egy regény epilógusa. Az a helyzet, hogy khm... eltelt öt év a legutóbbi posztom óta ezen a blogomon. Még találtam egy piszkozatot arról, hogy 22 éves lettem és mivel facebookon elrejtettem a születésnapomat, senkinek nem jutott eszébe felköszönteni a családomon kívül. Á, régi szép idők. Mondjuk örülök, hogy most már ilyesmi egyáltalán nem érint olyan rosszul, mint annak idején.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem szégyenérzet, hogy erről az oldalról teljesen elfeledkeztem az utóbbi években. Most, hogy végre valahára befejeztem az egyetem nevezetű kalandsorozatot, több szabadidőm lévén nagy nosztalgiázásokba fogtam. Ez azt jelenti, hogy gportálon, blogspoton és wordpressen portyáztam, majd egyik még aktívabb oldal cseréi között megláttam a Cora nevet, ami valahogy ismerősen csengett. Rákattintva rájöttem, hogy hűha ez én vagyok, de kínos, hogy nem is emlékeztem rá, illetve milyen rendes volt az illetőtől, hogy nem szedett le azóta sem. Különben most nem lennék itt, hogy bepötyögjem ezt a bejegyzést.
Mentségemre szóljon, hogy ezen a blogon van kemény 4 nyilvános poszt, mondjuk köztük van az egyik legszemélyesebb (Azt hittem barát, pedig csak ismerős...), amit valaha közzétettem, szóval a mérleg nyelve nem billen egyik oldal felé sem.
Okkal kérdezhetnéd, hogy mit keresek itt, ennyi idő után, mi a célom ezzel a bejegyzéssel? Nos, az a "ragyogó" ötletem támadt, hogy az összes posztot, amit az elmúlt években nyilvánosságra hoztam és az internet berkeiben megvannak valahol, még mindig egyetértek velük, úgy ahogy van esetleg kicsit frissítve ezen az oldalon fogom, az eredeti dátum szerint közzétenni. Azért itt, mert amikor megláttam a címet, hogy széllel szemben szállni, újra beleszerettem. Régiségek címkével fogom ellátni ezeket, hogy megkülönböztethető legyen a többi bejegyzéstől.
Ez egy kicsit más, mint eddig. Mindig menekültem a múlt elől, töröltem vagy piszkozattá állítottam vissza bejegyzéseket, hogy "tiszta lappal" kezdjek, aztán rá kellett döbbenni, hogy ezek nélkül nem lennék az, aki most ebben a pillanatban vagyok.
Ez itt most nem egy epilógus, hanem egy prológus, életem könyvsorozatának második kötetében.
Szeretnék újra rendszeresebben írni, bármiről, ami érdekel.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Cora
