Jótanácsok saját magamnak

advice

  • Ha nem fekszem le időben, akkor nem tudok odafigyelni a délutáni előadásokra!
    • Ráadásul a füzetem is ronda lesz, mert összefirkálom!
    • Hiába törölgetem a szemüvegemet, nem leszek éberebb!
  • Ha szétszórt vagyok, rengeteg időt tudok elmarháskodni, amikor tanulhatnék is akár!
    • Órákig keresgetek valamit, majd észbe kapok és a legkézenfekvőbb helyről előveszem...
  • Ha túl sokat agyalok feleslegesen, akkor nem tudok odafigyelni!
    • Pedig az előadások sokszor érdekesek.
  • Nem jó öltet elsőre ezert oldalt nyomtatni!
    • Biztosan bekapja a lapot és éles, sipító hangot ad ki...
  • Ha nem mentem le vázlatba a bejegyzést, akkor könnyen elveszik és írhatom újra.
    • Mint például ezt is!
  • Felesleges állandóan a facebookon lógni, nem tesznek közzé állandóan fontos információkat!
    • Mert általában akkor történik valami, amikor elfelejtek/nem tudok felmenni.
spacer

Szeptember

septemberCsak most látom, milyen régen írtam már. Pedig olyan, mintha tegnap lett volna...

spacer

Érthetetlen

erthetetlenEgy új élet kapujában állok, szeptembertől ugyanis egyetemre megyek. Eddigi éveim során bármikor örömmel vállaltam volna, hogy csapot-papot otthagyva, mondhatni elmeneküljek a középiskolából. Most meg... Igen, ki kell mondanom. Félek! Sőt rettegek nagyjából mindentől. Attól, hogy mennyire sokat kell majd tanulnom, hogy nem vállalom-e majd túl magam, azon keresztül, hogy biztos, hogy helyes döntést hoztam-e és tényleg oda való vagyok-e, egészen odáig, hogy az új emberek hogyan fognak viszonyulni hozzám és ha már azt illeti, a régiekkel mi lesz, mert azokból is lesz bőven. Az a baj, hogy nem tudok felkészülni lelkiekben, csak reménykedhetek benne, hogy minden simán megy majd. Persze könnyebb lenne, ha olyan ismerkedős fajta lennék, de a nyáron annyira "elszoktam" az emberektől, hogy egy értelmes mondatot is alig tudok kinyögni egy idegen előtt. Ez persze rendkívül idegesítő és ijesztő is egyben. Lehet, hogy megbolondultam? Össze kell szednem magam, mert egyre fogynak a napok a kezdésig. Mindennek ellenére nem bánom, hogy vége lesz a nyárnak, mert nekem szörnyű volt.

spacer

Az idő

ido

Az idő olyan, mint a száraz, tengerparti homok. Az ember belemarkol, de bármilyen erősen tartja is, lassan kiszóródik a kezei közül. Próbáljuk valahogy meghosszabbítani a jó pillanatokat, de mindig elmúlnak, helyén csak az emlék marad. Hiába próbáljuk siettetni, ha rossz dolog történik, szinte ólomlábakon jár. Az idő relatív. Mást jelent egy óra egy kisgyereknek, egy tinédzsernek, egy egyetemistának és egy felnőttnek. A legelőször említett személy még nem tudja, hogy hatvan percről van szó. Neki saját órája van, úgy osztja be, hogy reggeli, óvoda, játék, vacsora, fürdés, és alvás. A nagyobbak már tudják mit jelent, úgy érzik, hogy mintha sokkal rövidebb lenne az az időtartam, amit régen soknak éreztek. Én is így érzem. Régen egy rendes film hosszú volt, most meg úgy érzem, hogy egy szempillantás alatt vége lett. Mintha megváltoztak volna a dolgok, felgyorsultak, rohannak és nem állnak meg...
Olyan, mintha a régi ráérősség, amit úgy szerettem, eltűnt volna...

spacer

Remény

hope

Talán a legkegyetlenebb és a legjobb dolog az életben a remény. Egyszerűen gyökeret ver a szívedben, behálózza azt, majd eláraszt a boldogság hamis érzésével, amitől egyszerűen nem szabadulhatsz.

Aztán bekövetkezik, amitől a legjobban rettegtél...

Majd eltelik egy kis idő és megint ott van veled. Régi ismerősként üdvözlitek egymást, hogy folytassátok az életet onnan, ahonnan azt hittétek, nincs tovább. Lassan, apró lépésekkel összeszedegetitek a milliónyi apró darabkát. A ragasztás hosszú és fájdalmas lesz, de muszáj, mert az idő nem áll meg.

„Csak a változás állandó.”
Hérakleitosz

spacer