22 évesnek lenni...


Már betöltöttem pár hete, de valahogy most éreztem úgy, hogy na írjunk valamit, ne múljon el nyomtalanul, mint az eddigiek. Igazából nem változott az életem. Nem kopogtatott be hozzám egy helyes srác, hogy ő életem szerelme és ne is tegye, mert visítva elmenekülök. Semmi nem lett jobb, most úgy érzem, talán ez volt a legrosszabb születésnapom, az ajándékom ellenére, aminek tényleg nagyon örülök. 

Én az a fajta ember vagyok, aki nem írja ki facebookra "búját-baját/örömét", így esett, hogy a születésnapomat sem tettem ki. Egyetlen egyszerű gondolat miatt, mégpedig akinek igazán számítok, úgyis eszébe jutok és amúgy meg nem kérek az ismeretlen ismerősök felköszöntéséből.

Érdekes eredmény született, mert még a közeli barátaim többsége is elfelejtette és csak másnap eszmélt rá, hogy hopsz ez elmúlt. Persze Zoltánék sem írtak és azóta sem jöttek rá, de ez az előző bejegyzés alapján nem is meglepő.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy nincs kiírva, hogy mikor születtem. Ebből látszik, mennyire fontos helyet foglal el a facebook a mindennapi életünkben. Egyetlen dátum lementése a telefonba, vagy felírása a határidőnaplóba. Ennyi lenne és mégis mennyire nagy áldozat valójában.
spacer

Azt hittem barát, pedig csak ismerős...

Általában jól be tudom sorolni, kire mennyire számíthatok. Alapkoncepcióm, hogy mindenkire mininálisan és akkor nincs pofára esés. Most mégis sikerült félreértenem a dolgokat és barátnak hinni egy közeli ismerőst. Ja, amúgy fiúról van szó. Azt hiszem anno Zoltánként utaltam rá.
spacer

Díj :)


Köszönöm Birgitnek a díjat! Nagyon kedves emlékeket ébreszt bennem ez a dolog. Régen rengeteg ilyen keringett az internet. Örülök, hogy most valahogy visszatért ez a blogos közösségbe. Ahogy látom az olvasottaim már mind megkapták, így nem látom értelmét tovább küldeni, de a kérdésekre szívesen válaszolok.

spacer

Mennyire befolyásol mások véleménye?

Mindenhonnan más emberek véleménye ömlik ránk. A tévéből, az internetről, rádióból, újságokból, de még személyes beszélgetésnél is ezt halljuk. (Sőt tovább megyek, ez a bejegyzés is pusztán véleménykifejtés lesz...) Idejét sem tudom, mikor olvastam el egy könyvet, amiről nem tudtam semmit a történet vázán kívül, ami alapján el tudtam dönteni, hogy érdekel vagy sem.

spacer

Arckönyv

Most viszont jöjjön egy bejegyzés az arckönyvről.

Őszintén örülök, hogy a kilencvenes évek közepén születettem és nem később. Így még azon emberek közé tartozok, akik az iwiwet és a barátikört is használták. Úgy érzem, hogy ezek segítettek lelkiekben felkészülni a facebookra.

Azt mondják, amiről nem írtak facebookon, az nem is történt meg.

Igen, erre nagy szükségem volt! Így időben megtanultam, hogy mely információkat oszthatom meg és melyeket nem, illetve azt is, hogy a sorok között sokszor mögöttes tartalom rejtőzik. Mert ha máshol nem is, de a facebookon szinte semmi sem az, aminek látszik.

Elég belegondolni abba, hogy miért teszünk közzé valamit és egyből világos lesz. Csak a jó dolgokat tárjuk/tárhatjuk a világ színe elé! (Az ember nem mutogatja a gyengeségeit, a sikertelenségeit.) Így viszont csak egy rózsaszín vattacukorfelhőben úszó valamit kapunk, ami egyáltalán nem hasonlít egy valódi élethez. Mindennek két oldala van! Nem lehet minden mindig tökéletes. Ezt néha elfelejti az ember, miközben olvasgatja az idővonalat és csak a sok-sok mosolygós képet, meg vicces kiírást látja. Ez persze nem baj! Sőt kell ilyen is, DE vannak néhányan, akik az életüket konkrétan ezen a közösségi oldalon élik. Mindent megosztanak, mindent like-olnak és semmit nem hagynak szó nélkül. Ez pedig baj! Mi lesz így a valósággal? Az idő szalad, még ha néha nem is érezzük így. Meg kell élni a dolgokat! Itt a jelenben. Három dimenzióban!

Talán, ha nem lenne a chat opció facebookon, nem lenne ennyi felhasználó sem. Az okostelefonok is nagyban hozzájárultak a népszerűségének. Hiszen én is nagyrészt így/ez miatt használom, meg néha jól jön a rengeteg plusz információ a rendezvényekről, és az iskolával kapcsolatban. Múlt nyáron nagyon erősen gondolkoztam, hogy esetleg megszüntetem, és majd ha tényleg nem tudok élni nélküle maximum újra regisztrálok. Mégis azt kell mondanom, hogy jobb, hogy nem tettem meg, mert az a zűrzavar, ami a szeptember elején volt, nehezen  lett volna kivitelezhető sok-sok telefon és e-mail nélkül... A facebook igenis tud hasznos lenni néha.

2010. október 23-án, azaz lassan öt éve vagyok részese a facebook közösségnek. Ezalatt a hosszú idő alatt sokat harcoltam és harcolok még most is magammal, hogy ne lógjak rajta állandóan. Valljuk be őszintén, az emberi kíváncsiság határtalan és néha jó tudni egy-két dolgot a másik emberről.

spacer

Begin again.



Újrakezdeni.

Bekötik a szemedet, majd két kéz körbeforgat párszor, hogy épp ne szédülj el teljesen. Aztán magadra hagy, hogy elindulj valamerre a vaksötétben. Fogalmad sincs jó vagy rossz az irány, de meg kell tenned az első lépést. 
spacer

Az élet hullámvasútja

roller-coasterKiszállok a kis, egyszemélyes tengerkék kocsikából. Az orra nevetségesen le van kerekítve, de a puha, süppedős kárpit kárpótolt ezért a hiányosságáért. Nem lehet mindenkinek menő, élénkpiros, lángnyelvekkel az oldalán. Valakinek az egyszerű jut, de ez nem jelenti, hogy az ne tudna ugyanúgy suhanni, vagy hihetetlen magasságokba törni.

spacer

Gyík

Vázlatok sorakoznak a wordpress fiókomban. Hetente egy vagy két alkalommal feljövök ide, rákattintok az írás gombra és bámulom az üres szövegszerkesztőt, pedig tudom, hogy ebből most nem lesz semmi. Nincsenek szavak, vagy csak elfogytak, nem tudom. Aztán szépen lementi a weblap a nemlétező soraimat. Pedig gondolataim, ötleteim vannak, csak soha nem jutnak érvényre.

gyik-1 
A minőségért elnézést, ennyire képes a telefonom.

A minap találkoztam vele. Az az érdekes, hogy amikor kicsi voltam, volt egy ugyanilyen farkatlan gyík a kertben. Soha nem nőtt vissza a farka, pedig homályos és megkopott biológia tudásom szerint igenis vissza kellett volna. Lehet ez az ő leszármazottja és valami mutáció miatt nincsen, már ha ilyesmi lehetséges.

Amúgy figyelmeztettem, hogy ne kerüljön a macskák közelébe, mert akkor csúnya vége lesz (Igen, az anyamacska képes megenni, aztán kihányni. Pontosan olyan undorító, mint ahogy hangzik.) Másnap természetesen megfogta az egyik cica, szóval nekem kellett megmenteni és kitenni a fűre. Soha nem fogtam még hüllőt (sem békát, mert nem mertem hozzáérni) Olyan kis lábai vannak. :)

spacer

Mérgező emberek?

poisonNem azokra gondolok most itt, akik következetesen folyamatosan negatív hatással vannak az életünkre, őket lehet megfelelően a helyükön kezelni. „Ellenségek” Tudod, mire számíthatsz tőlük.

spacer

A szakadék szélén állni

szakadekszelenSzeretek tervezni. Megnyugtat, ha minden helyzetre van egy mód, ahogy kezelni tudom. Ezért volt annyira nehéz az elmúlt egy év. Fogalmam sem volt mire számíthatok pontosan. A szakadék szélére sodródtam és egyáltalán nem volt szép onnan a látvány.

spacer

Újrakezdeni?

ujrakedeni

Az utóbbi időben arra jöttem rá, hogy valójában nincs olyan, hogy újrakezdés. Szigorúan, a "na akkor most tiszta lappal indulunk az elejéről" dologra gondolok. Mindannyiunkat meghatároz valamilyen szinten a múltunk, a "saját történelmünk" és ez teljesen természetes.

spacer

Csak úgy a semmibe

csakasemmibeHasznos kis program ez a Mozilla Thunderbird. Főleg az olyan embereknek, mint én, aki hajlamos két-három év alatt plusz hat e-mail címet összeszedni innen-onnan. Még azt sem mondhatom, hogy ez az első eset, mert egyik nyáron már töröltem párat!

spacer