Mindenhonnan más emberek véleménye ömlik ránk. A tévéből, az internetről, rádióból, újságokból, de még személyes beszélgetésnél is ezt halljuk. (Sőt tovább megyek, ez a bejegyzés is pusztán véleménykifejtés lesz...) Idejét sem tudom, mikor olvastam el egy könyvet, amiről nem tudtam semmit a történet vázán kívül, ami alapján el tudtam dönteni, hogy érdekel vagy sem.
Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.Marcus Aurelius
Régen, amikor kicsi voltam és még nem volt internetünk (öreg vagyok, bizony), a testvérem hozott haza kiírt CD-n filmeket. Egy csomót nem láttam főleg azért, mert a magyar címe annyira mást sugallt, mint amiről valójában szólt és nem tudtam ennek sehol utánanézni. Manapság ez már elképzelhetetlen! Szinte minden filmekkel foglalkozó oldalon szembe jön veled egy csillagozásos vagy pontozós átlag, ami a többi ember véleményét alakítja át számokká.
Egyre inkább azt vettem észre magamon, hogy figyelem ezeket a számokat és valószínűbb, hogy egy jóra értékelt filmre, könyvre vagy sorozatra kattintok további információért és nézem meg vagy olvasom el végül, míg a rosszakat hanyagolom. A kérdés jogos és egyszerű. Miért befolyásol ennyire mások véleménye? Egyáltalán nem biztos, hogy ami Marinak nem tetszett, nekem sem fog vagy éppen fordítva.
Miért kéne a mások által negatívan értékelt valamit/valakit egyből nekem is "elítélnem"?
Az egyetemen rengeteg hallani jót és rosszat a tanárokról. (Vélemények!) Úgy döntöttem, hogy meghallgatom őket, de csak azt hiszem el, amit tapasztalok. Mert emberek vagyunk, és mindenkinek lehet rossz napja. Volt olyan, hogy előttem kapott egy jó tanuló csaj egy kettest az évközi számonkérésnél, én meg tök parázva mentem be, hogy mi lesz és kaptam egy hármast. Úgyhogy mivel nem látok a jövőbe, megpróbálok nem parázni annyit, és minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése