Az utóbbi időben arra jöttem rá, hogy valójában nincs olyan, hogy újrakezdés. Szigorúan, a "na akkor most tiszta lappal indulunk az elejéről" dologra gondolok. Mindannyiunkat meghatároz valamilyen szinten a múltunk, a "saját történelmünk" és ez teljesen természetes.
Ha az ember életét annak kezdetén egy üres lapnak fogjuk fel, és erre az évek során kerülnek fel ilyen-olyan dolgok, akkor az már soha nem lesz újra patyolattiszta. Még akkor sem, ha kíméletlenül radírozni kezdjük! Elmaszatolódik vagy lejön egy réteg és végül kiszakad a lap.
Én ennek ellenére sokáig próbálkoztam az eltüntetéssel, ahelyett hogy végigolvastam volna ezt a lapot és a hibáimnál levontam volna a megfelelő következtetést, hogy tovább tudjak lépni, ne ragadjak le a radírozásnál. Ami megtörtént, azon már nem tudok változtatni. Azt viszont nagyon is befolyásolni tudom, hogy mi kerüljön ez után a lapra és mi ne.
Éppen ezért vagyok itt. Régen el sem tudtam képzelni, hogy egy régi oldalamon folytassam az írást. Mindig újat akartam kezdeni, pedig azok a dolgok megtörténtek, vagyis leírtam őket és akkor úgy is voltak. Lehet, sőt szinte biztos, hogy azóta megváltoztam. Az élet csiszolja az embert. (Néha úgy érzem, hogy engem inkább súrol.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése