Még be tudtam lépni ide, pedig már azt hittem nem fog menni. Furcsán boldoggá tesz, hogy ez a hely itt még létezik... Teljesen elfelejtettem, hogy milyen megnyugtató volt a felület. A fehér és kék árnyalatainak tökéletes összjátéka. Milyen jó csak így írni a vak világba, tudva, hogy alig olvassa valaki.
Több mint egy év telt a legutóbbi bejegyzés óta. Nagyot fordult a világ(om), mégis kicsit hiányzik ez a hely. Nem akarok hazudni, van másik oldalam nem wordpress-en. Ott csilli-villi a design, több az oldalletöltés, mégis úgy érzem, hogy kezdi elveszíteni a személyességét. Lassan, megállíthatatlanul csúszik ki a kezemből, mint ahogy az életem irányítása egykor 2014-ben. Egyszerűen most nem tudok boldog és vidám lenni. Túl sok dolog történt...
Minden rosszabb lett, pedig nem hittem, hogy ez lehetséges, de hát tévedhet az ember.
Fél lábbal kint vagyok az egyetemről. Évet kell ismételnem és csak egyszer vizsgázhatok, ha nem sikerül megszűnik a jogviszonyom. Ijesztő ezt így leírni, de ez a csupasz valóság, minden sallang nélkül.
Viszont, ha átmegyek, lehetőségem van – nagy szenvedések árán – teljesen megjavítani azt, ami elromlott. A baj, hogy az egész orosz rulett. Vagy sikerül, vagy nem és ha sikerül, akkor az megoldás lesz arra, hogy visszatérjek ahhoz, aki voltam? Az egész nagyon zavaros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése